A háború művészete

Kalandor Kiadó, 2002

A szerző azokba a vészterhes időkbe kalauzolja az olvasót, amikor Attila halála után nem sokkal összeomlik a Hun Birodalom, keleten pedig új nagyhatalom csillaga emelkedik az égre, az avaroké. Ötven évvel a sorsfordító események után az Isten ostoraiból ismert Torda táltos jóslatának beteljesítőjeként, titokzatos szkíta harcos érkezik a Kaukázustól északra található Kuma folyóhoz, az agresszíven terjeszkedő Avar Birodalom déli határvidékére. Az Íjásznak hívott férfi feladata, hogy felkutasson, és harcossá képezzen egy serdülő legényt, név szerint Leventét, aki Torda jóslata szerint a hunok szellemiségét képviselő magori nép első horkája (hadura), és Attila legendáktól övezett kardjának méltó örököse lesz. Levente és a szkíta Fokos-mester találkoznak, kezdetét veszi az embert próbáló kiképzés. Mester és tanítványának kapcsolata egészen addig a pillanatig felhőtlenül alakul, amíg Levente belé nem szeret az avar Tsilluverbe (Csillavér), a déli tartományok tudunjának akaratos lányába. A helyzetet tovább bonyolítja egy görög kalandornő, Akté felbukkanása, aki Leventéhez hasonlóan ugyancsak magáénak akarja tudni a halott hun király legnagyobb ereklyéjét, ráadásul az avarok a magori nép lerohanására készülnek. Véres háború közeleg… (Kalandor, 2002)

Részlet a regényből

Kristálytiszta férfihang hallatszott. Ezt mondta valaki: – Az Út.

– A népnek ugyanúgy kell gondolkodnia, mint uralkodójának, hogy képes legyen vele együtt élni és meghalni, anélkül, hogy ismerné a félelmet vagy a kétséget – felelte határozott hangon a csukott szemű Levente.

Az Ég.

– A homály és a fény, a hideg és a hőség, az évszakok és a nappalok.

A Föld.

– Mi van közel, s mi távol, mi járhatatlan és járható, tágasság és szűkösség, élet és halál.

A Hadvezér.

– Bölcsesség és megbízhatóság, bátorság és szigorúság.

A Törvény.

– A katonai szabályok és a rend elve, a helyes úton való vezetés és az ellátás.

Nézz rám!

Levente engedelmeskedett.

Meglebbent a ködtakaró, szemkápráztató fényesség közeledett a távolból, egy alak, aki a testéből sugározta a fényt. Körvonalai lassan kibontakoztak a tejfehér páraködből. Levente felismerte a formákat, és tágra nyílt szemmel nézte a méltóságteljes lépésekkel közeledő, hatalmas szarvasbikát.

Azt a szarvast vélte felismerni, amelyik elvezette, elcsalta őket Tsilluverhez. Igen, azon a napon a szellem vezette el a lányhoz, nem véletlen, hogy az Ég minden lépését előre kiszámította, s mindennek úgy kellett történnie, ahogy az istenek elrendelték.. Tsilluver és ő kezdetektől fogva összetartoznak, s amit az istenek egybe akarnak kötni, azt ember nem oldhatja szét, ahogy az emberi kötelékek sem időtállóak az égi hatalmak előtt.

Te lennél a Hadvezér?

A szarvasnak mozgott a szája, amikor Levente a hangot hallotta. Ugyanaz a hang volt, amelyik a háború öt tényezője felől faggatózott.

– Az Ég rendelése szerint, szellem úr – válaszolta a fiú.

Tudnom kell, mi a Hatalom.

– Mérd föl előnyeidet, és igazítsd hozzá tetteid!

Jól válaszoltál, szíved és gondolataid tiszták, szándékaid őszinték.

Levente csöndben maradt. Nem hitte, hogy Kósalló választ várna tőle, mondandójában nem lehetett fölfedezni burkolt kérdést. Aztán eszébe jutott Kondor tanítása a hadvezér őszinteségéről.

– A háborúnak a csalás útját kell járnia. Ha hadvezérként tudok valamit, úgy kell tennem, mintha semmit sem tudnék, ha valamit felhasználok, akkor úgy kell feltűntetnem, mintha nem használnám, ha távol vagyok az ellenségtől, azt a látszatot kell keltenem, mintha karnyújtásnyira állnék tőle, ha közel vagyok hozzá, akkor el kell hitetnem vele, hogy távol vagyok. Előnyöket kínálva kell csalogatnom az ellenséget, és sorait megzavarva kell csapást mérnem rá. Ha mindene megvan, jól fel kell készülnöm ellene, ha erősebb, ki kell térnem az útjából, ha dühös, félre kell vezetnem, magunkat alantasabbnak mondva kell elbizakodottá tennem. Ha friss erővel rendelkezik, ki kell fárasztanom; ha csapatai szoros összeköttetésben állnak, szét kell zilálnom őket, ott kell megtámadnom, ahol nem készül védelemre, akkor kell megindulnom, amikor éppenséggel másra számít. Ez a háború művészete…